Megígértem, hogy nekiállok az írásnak, azonban a "fehér-lap-szindróma" itt ül mellettem, s miközben ezer gondolat van a fejemben, üres a szövegterület. Még. Annyit már biztosan tudok, hogy nem csupán az élő marketing, az értékesítés vagy az egyéb szakmai és vállalkozói területet kívánom érinteni, de az életvezetés egyéb szegleteiben is számos olyan helyzet és gondolat van a tarsolyomban, amit szívesen megosztok másokkal.
Annyi bizonyos, hogy én nem leszek az a szakértőfajta, aki kopipészteli-majd-picit-átírja más szakértők publikációit sajátjaként feltüntetve. Nem leszek az a blogger, aki lehazudja Neked a csillagokat az égről, csakhogy több lájkot kapjon. És tudod mit? Én még eladni sem akarok, s kattintanod sem kell sehova. Nincs sem publikus, sem rejtett reklám. Egyszerűen csak azt szeretném, ha lenne olyan 1-2 olvasóm, akik fel tudják használni a gondolataimat, tanácsaimat!
Mi a “10millió-ember-akik-mindenben-is-szakértők” országa vagyunk, így Chuck Norris is lehet, hogy csak pironkodva lenne itt a 10millió-egyedik hozzáértő kishazánkban, s mindezt témafüggetlenül. Én bizony a halogatás nagymestere vagyok, Pató Pálné szobrát is rólam mintáznák, ha lenne - de meg kell mondjam, sokat kellett ezért a címért tennem és várnom, hogy majd jobb lesz, hogy majd jön a nagy fordulat az életben, hogy hamarosan itt lesz az optimális idő, helyzet, ember, stb. A blogírás is ilyen halogatós projekt az életemben, pláne ha az ember lánya nem akar a szakértői névjegyzékbe bekerülni.
A lényeg: nincs olyan, hogy majd!
Csak a most van, mert ha ma nem teszünk valamit, nem lesz holnapra témánk, holnapután meg már nemigen lesz olyan ember sem, aki elolvasná a gondolatainkat. Ma már tudom, hogy így van. Tegnap még nem tudtam. Te, aki ezt olvasod már most töprengj el azon, mi az, amit már régóta szeretnél megtenni, de nem tetted eddig. Mi akadályoz meg benne? Netán Te magad vagy az akadály? - ismerős szitu. Na csapjunk a lovak közé!
Soha nem felejtem el az elsőt
A marketinggel való első tudatos találkozásom valamikor 16 éves korom tájékán történt meg (’76-ban születtem, számold ki a többit!), amikor a középiskolában “szakmai gyakorlat” elnevezés alatt, a pár hónapot iskolánkban tartózkodó Tanár úr (a nevére már emlékszem, csak arra, hogy szakállas volt), “marketinget” tanított amolyan laza, kötetlen formában. Hogy mit is csináltunk? Szakmai önéletrajzot gyártottunk. Teljesen meg voltam róla győződve, hogy ez a pali nem komplett! Mi, 16 éves diákként kell, hogy szakmai önéletrajzot írjunk, miközben nulla tapasztalat van a hátunk mögött, ráadásul mindezt “marketing” óra keretében? Bár lehet, hogy ő már akkor az énmárka építésre gondolt, bár azért tűzbe nem tenném érte a kezem…
Annyira zavart ez a helyzet, hogy suli után, az Árpád fejedelem útjáról a Nyugati tér felé sétálva bementem egy könyvesboltba a Szent István krt-on és kértem az eladót, ajánljon nekem marketing témájú könyveket. A könyvet nem tudtam megvenni, mert nem futotta rá a zsebpénzemből, de belelapoztam és ilyesmikre emlékszem: “a marketing a blöff tudománya / a marketing arról szól, hogyan szerezzen a vállalat még több pénzt a vásárlóktól / a marketing a naiv emberek kihasználásáról szól, stb”. Igazán ezek a megközelítések sem tetszettek, de már biztos többet árultak el, mint az iskolai “marketing gyakorlat” órák tartalma.
Az igazira sokat kellett várni
Hosszú szünet és kitérők után, kb 10 évvel ezelőtt megtalált egy profi marketinges, profi csalija és profi hírlevele. Persze akkor még gyanútlanul olvastam az abban lévő sok okosságot (ez volt a csali) és vártam a következő és az utána következő hírlevelet is. Közben már az sem zavart, hogy minden hírlevél végén vagy épp közepén pénzt akart belőlem kihúzni, de nem hagytam magam - legalábbis az elején még nem. Summa summarum, elmentem ennek a profi marketingesnek egy konferenciájára (ez volt a beugró termék) és nagyon elégedett voltam az ott elhangzottakkal, az egész rendezvény felépítésével, a kapott anyagokkal és instant tudással. Ott és akkor döntöttem el, hogy nekem muszáj a marketinggel foglalkoznom és önállóan létrehoztam saját vállalkozásomat az internet világában. Hiszen a marketing egy olyan széleskörű ágazat, ahol szövegíró és lézershow kivitelező éppúgy megfér egymás mellett, mint a témát oktató és a weboldal készítő, vagy a webfejlesztő és az etikus hacker is. Nekiálltam hát “weboldalazni” és mindenhez is érteni. :D
A magányos hősök kora lejárt
Na és most jutottam el oda, miért is kezdtem el a blogomat. Elsősorban azért, hogy Te ne kövesd el azt a számtalan hibát, amit én elkövettem. Ne hidd, hogy mindenhez értesz, amikor ez baromora nincs így - hidd el, elég ha rátalálsz arra a pár igazán klassz dolgokra, amit jól tudsz, akarsz és (vagy) szeretsz is csinálni. Azt hiszem, együttesen ezt hívják kompetenciának. :)
Ráadásul ne képzeld, hogy mindent egyedül kell csinálnod, hiszen rengeteg jól képzett, ötlettel teli, vagy épp kétségek közt tipródó kolléga csak arra vár, hogy Veled dolgozhasson, hogy kávézzon egyet veled, hogy tanácsot adjon vagy kérjen Tőled. Sok online Terézanya van már a neten - mint Én is - akiket az éltet, ha másokat előbbre tolhat, ha másoknak segíthet. Hiszek a közös munkában, a csapattagok által birtokolt tudáshalmaz erejében, mert inkább választom a teljes csapat tudásának 10%-át, mint az egyén 100%-át.
Hiszem, hogy a magányos hősök kora lejárt!
